A Tesla az elmúlt hónapokban több olyan szabadalmi bejelentést tett közzé, amely a cellagyártás és a hatótáv alapkérdéseit érinti. Egyikük az akkumulátor belső felépítését írná át, egy másik a vontatás közbeni hatótávvesztésre kínál megoldást. Egyik sem jelenti, hogy a technológia gyártásba kerül, de jól mutatja, min dolgoznak a mérnökök.
Porózus kompozit áramgyűjtő: eltűnhet a szeparátor
Az augusztus 20-án közzétett, US 2026/0245914 A1 számú bejelentés a cella egyik legrégebbi felépítési elvéhez nyúl hozzá. A mai akkumulátorokban külön réteg vezeti az áramot (az áramgyűjtő fólia) és külön réteg akadályozza meg az elektródák érintkezését (a szeparátor). A Tesla ezt a kettőt vonná össze.
A leírás szerint egy háromrétegű szendvicsről van szó: középen porózus, elektromosan szigetelő polimerlap, két oldalán vékony, szintén porózus fémbevonat. Az egyik oldal réz, a másik alumínium – ugyanaz az anyagpár, mint a hagyományos anód- és katódfóliáknál, csak egyetlen lapon. A polimer önmagában szigetel, tehát nincs szükség külön szeparátorra, a pórusok pedig átengedik a lítiumionokat.
A dokumentumban szereplő méretek: a fémrétegek 0,1 és 10 mikron között, a polimermag 1 és 30 mikron között, a porozitás 5 és 75 százalék közötti. A bejelentés szerint az ionok által megteendő út nagyjából a felére csökken, ami kisebb belső ellenállást és gyorsabb töltést jelent.
A várható nyereség a leírás szerint 5-10 százalékkal nagyobb energiatartalom ugyanakkora cellában, a cellakémia megváltoztatása nélkül. A megoldás a Tesla száraz elektróda gyártási eljárásával is kompatibilis lenne.
Kettős akkumulátor: a hatótávnövelő új életre kelt
A februárban közzétett US 2026/0048683 A1 bejelentés – amelynek első feltalálója Wes Morrill, a Cybertruck fejlesztési igazgatója – egy kiegészítő akkumulátorcsomag beépítését írja le. A rendszer egy 800 voltos főakkumulátort párosít egy 400 voltos kiegészítővel, két DC/DC átalakítón keresztül.
Három üzemmódot ismertet a dokumentum: normál vezetésnél arányosan osztja el a terhelést a két csomag között, Supercharger állomáshoz közeledve összehangolja a feszültségeket, töltéskor pedig párhuzamosan tölti mindkettőt, 50 kilowattól 500 kilowatt fölöttig.
A kiegészítő csomag két helyre kerülhetne: a platóra, vagy egy vontatmányba, nagyfeszültségű csatlakozón keresztül. Az utóbbi azért érdekes, mert vontatásnál a legnagyobb a hatótávvesztés, és így nem megy el a raktér.
A leírás egy ötletes részletet is tartalmaz: hidegben a rendszer szándékosan veszteséges üzemmódba kapcsolja az átalakítót, és a keletkező hulladékhővel melegíti a kiegészítő akkumulátort. Így nem kell külön fűtést beépíteni.
A bejelentés 2024 augusztusában készült, tehát még akkor, amikor a Cybertruck hatótávnövelője hivatalosan elérhető volt. A terméket a Tesla 2025 áprilisában csendben visszavonta, a szabadalom viszont azt mutatja, hogy a mérnöki munka utána is folytatódott.
Optimus és FSD: a részletekben
A humanoid robot körül is több bejelentés futott be. Ezek a nehéz mozgatókat az alkarba helyeznék át, a kábeleket egy összetett csuklószerkezeten vezetnék át, az ujjakat pedig kábelhúzással mozgatnák. A cél a könnyű felépítés és a nagy darabszámú gyárthatóság.
Az FSD oldaláról egy lencsetisztító rendszer bejelentése emelhető ki. Ez a kamerás önvezetés egyik legkézzelfoghatóbb gyengeségét célozza: ha a lencse koszos, a rendszer vakon repül.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Semmit – egyelőre. A szabadalmi bejelentés ötletet véd, nem terméket jelent be. A cégek rendszeresen szabadalmaztatnak olyan megoldásokat, amelyek soha nem hagyják el a laboratóriumot, és a Tesla sem kivétel.
Ami viszont leolvasható belőlük: az energiasűrűség növelését a Tesla nem új cellakémiától várja, hanem a felépítés egyszerűsítésétől. Kevesebb réteg, rövidebb ionút, ugyanaz az anyag. Ez illeszkedik ahhoz, amit a 4680-as cellánál és a száraz elektródánál is láttunk.
