35.000 kilométer, avagy hogyan lett a Tesla a családi béke ellensége
Közel járunk a 35.000. kilométerhez a Model 3 Highlandunkkal, és bár az autó sok örömet adott, az utóbbi hónapokban a Tesla sikeresen megkeserítette a napjainkat, főleg a feleségemét.
A probléma egyszerű, de annál bosszantóbb: a csomagtér nem csukódott le gombnyomásra. Minden egyes használat előtt újra és újra lejátszódott a kis családi kabaré: két gyerek, csomagok, kezek tele, és a csomagtér ajtaja makacsul nyitva marad.
Ilyenkor az emberben olyan mennyiségű indulat és amper keletkezik, hogy akár egy kisebb falut is ellátna energiával. Közben a bolt előtt a járókelők persze nézik: „Na, a tizeniksz milliós Teslás hülyegyerek nem tudja lecsukni a csomagtartót.”
Szervizidőpontot kaptunk 2025.10.27-re, ami ha jól számolom, 78 nap várakozás volt. Gratulálok: Tesla Budapest a türelem most már nem erény, hanem kényszer.
Budapestre vittem az autót, ahol nem tudták reprodukálni a hibát, pedig videót is vittem. Így nem cserélték ki az alkatrészt.
Természetesen már a szalonból kifordulva újra jelentkezett a hiba. Az ideg szétmarcangolt, de visszafogtam magam és nem borítottam az asztalt, mert a helyi kolléga korrekt volt, és nyilván nem ő tehet róla.
Viszont az „ha nincs reprodukált hiba, nem cserélhetünk semmit” című magyarázat – mint később kiderült – nettó kamu volt.
Ekkor már otthon a feleségem komolyan fontolgatta a válási papírokat, mondván:
Egy Suzuki legalább le tudja csukni a csomagtartót.
És őszintén? Nehéz volt vitatkozni vele”
Új szervizidőpontot kértem, ezúttal nem Budapestre, hanem Temesvárra. Négy nap múlva már mehettünk is, így 2025.10.31-én a család útnak indult.
Temesvár – ahogy kellene működnie
A szalon kisebb, de sokkal barátságosabb, és Halloween alkalmából a Model 3-as frunkjában egy rakás Raffaello fogadott. Apróság, de sokat számít és jólesett a gesztus.
Ráadásul ki volt állítva egy Model X, amit végre belülről is kipróbálhattam legalább valami élmény is jutott a történetbe.
A szervizben azonnal megállapították, hogy a kábellel van a gond, és cserélték is a gombbal együtt.
Ennyi. Nem volt mellébeszélés, nem volt kifogás három hónap idegbaj után végre minden működik.
Konklúzió
Nyíltan és vállaltan mondom:
A budapesti Tesla-szerviz szégyen és gyalázat.
Vagy lusták dolgozni, vagy nincs meg a szakmai tudásuk, de amit művelnek, az nem szolgáltatás, hanem időrablás. És nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolja.
Innen is üzenem: ha így folytatják, zárjanak inkább be, és maradjanak értékesítési pont, mert ahhoz talán még értenek. Bár hallgatva az egyik eladót itt is szívesen hallgatnak el lényegibb információkat az új Model Y Standardról.
Kiegészítés
A Tesla, ami okosabb akar lenni az embernél, csak épp a legegyszerűbb dolgokat nem érti
Komolyan, csak engem idegesít, hogy ha kiszállok a Tesla Model 3-ból, miközben mások még bent ülnek, az autó lekapcsolja a klímát és a központi kijelzőt?
Elvileg én vezettem, tehát a rendszer szerint „vége a műszaknak”, de ha az anyósülésen ott ül a feleségem, a hátsó sorban a gyerekek, a kocsiban még mindenki él és mozog, akkor miért kell mindent leállítani, mintha elhagyatott roncstelep lenne?
És a legszebb: a Tesla képes riasztani, ha gyereket hagysz az autóban, mert felismeri a mozgást, a testhőt, az életjelet, de arra nem képes, hogy bekapcsolva tartsa a rendszert, ha nyilvánvalóan bent maradtak az utasok.
Ha már ennyire „intelligens” az autó, akkor legalább ne viselkedjen úgy, mint egy túlbuzgó biztonsági őr, aki mindenkit kizár, mihelyt kilépek.
Pedig nem nagy elvárás: a feleségem profilhoz kötött telefonja bent van, a rendszer látja is, hogy ott ül, mégis lekapcsol mindent.
Ez nem high-tech, ez high-frusztráció.
Őszintén, néha úgy érzem, a Tesla túl sok energiát öl az önvezetésbe és az FSD-be, miközben az alapvető kényelmi logikákon még bőven lenne mit csiszolni.
Mintha a tervezés abból indulna ki, hogy minden Tesla-tulaj egyedül vezet, gyerek és utas nélkül, pedig a valóság egészen más.